periratok közzététele (lat. actorum publicatio), régebben perközzététel (publicatio processus): bírói határozat, mely megengedi a feleknek és ügyvédeiknek, hogy a számukra ismeretlen iratokat a bíróság irodájában megtekintsék. - A ~ határozatot a bizonyítékok megszerzése után kell kiadni. Kiadása az ítélet semmisségének terhe alatt kötelező (1598.k. 1.§). A per nyilvánossága, nevezetesen a ~ a felek előtti nyilvánosságra vonatkozik. Más személyek számára a per nem nyilvános. Sőt, ha az ügy v. a bizonyítékok olyanok, hogy a →periratok köztudomásúvá válásából veszély származna mások jó hírére, ellenségeskedés, botrány v. más kellelmetlenség támadna, a bíró esküvel kötelezheti a feleket, képviselőiket, ügyvédeiket - akár csak a szakértőket és a tanúkat, akiknek ugyan a közzétételben nincs szerepük - a titoktartásra. Az iratok másolata kiadható az ügyvédnek, ha az kéri, de nem a feleknek (1598.k. 1.§). Az ügyvédeknek ezek szerint az iratokról kapott másolatot nem szabad ügyfelüknek átadni. Az iratok egy részének közzététele igen súlyos okból el is hagyható, vagyis lehetnek olyan iratok, melyeket még az ügyvéd sem tekinthet meg v. másolhat le (vö. Comm 11, 1979, 134). Ahhoz, hogy valamely irat kivételt képezzen a ~ alól, a bíró rendelkezése szükséges. Ez akkor adható ki, ha: 1) az ügy a közjót érinti; és 2) igen súlyos veszély fenyegetne a ~ esetén. Arra azonban mindig - tehát bizonyos (de sohasem az összes!) iratok titkosítása esetén is - szükség van, hogy a védekezés joga sértetlen maradjon (1598.k. 1.§). Egyébként ui. az ítélet orvosolhatatlan semmisségben szenvedne (1620.k. 7). Természetesen nem esik csorba az olyan alperes védekezéshez való jogán, aki annak gyakorlásáról maga mondott le, pl. azáltal, hogy távol maradt a pertől. Nem lesz tehát érvénytelen az ítélet akkor, ha a távolmaradottnak nyilvánított alperest nem értesítik a ~ről. A ~ után a felek még további bizonyítékokat terjeszthetnek a bíró elé, ha erre az eddigiek kiegészítése végett szükség van. Ezután a bírónak újabb ~t kell végeznie, de csak ha ezt szükségesnek találja (1598.k. 2.§). E.P.

Erdő 2003:757.